udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1281
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 1261-1281
Névmutató:
Ilie, Ion
0. szeptember 23.
Nem lesz roma emléknap
Elutasította tegnap a szenátus azt a törvényjavaslatot, amely a romák felszabadításának emléknapjává nyilvánította volna február 20-át. A törvényjavaslatot Nicolae Pãun, a Pro Európa Romapárt képviselője nyújtotta be. A felsőház emberjogi bizottsága még kedvezően véleményezte a javaslatot, ám a szenátus 37-13 arányban, 12 tartózkodás mellett leszavazta azt. A javaslat értelmében az oktatási tárcának be kellett volna vezetnie az iskolai tantervbe a cigányok romániai rabszolgaságának időszakát.
Emellett a minisztériumnak, valamint a helyi önkormányzatoknak saját forrásból kellett volna nyilvános megemlékezéseket és egyéb, kapcsolódó kulturális rendezvényeket szervezniük az emléknapon. A tervezet vitája során Puiu Hasotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora arról beszélt: bár egyetlen nemzet vagy nép ellen sem érez ellenszenvet, nemmel szavaz a jogszabályra. Ezt követően arról kezdett értekezést, miért is nem pejoratív vagy sértő a cigány megnevezés használata. A politikus rámutatott: a szó a bizánci időkből származó görög kifejezés, ami annyit jelent, mellettünk élő idegen. Azt is hozzátette, hogy ugyanez a megnevezés a magyar, a német, a francia, a portugál és a spanyol nyelvben is létezik. Éppen ezért úgy vélte, Ion Iliescu államfősége idején a parlament hibát követett el, amikor megszavazta, hogy a közösség hivatalos megnevezése a továbbiakban cigány helyett roma legyen. Hasotti rámutatott, a történelmi hagyomány szerint egyetlen nemzetet sem kell másképp megnevezni csak azért, mert ezt akarja.
Ezt követően azt próbálta elhitetni a hallgatósággal, hogy a románok nem felelősek a két román fejedelemségben élő cigányság rabszolga sorba vetéséért. Mint kifejtette, a cigányok a 13. században, a tatárjárás idején érkeztek Románia területére, ezek rabszolgáiként. Sőt szerinte olyan esetek is ismertek, amikor maguk a cigányok kérték, hogy rabszolgaként szolgálhassanak, mikor nem tudták visszafizetni adósságaikat. Ekkor tért rá a kezdeményezés bírálatára, amelynek alapjául nyelvészeti kérdéseket kezdett boncolgatni. Álláspontja szerint a romák felszabadításáról való megemlékezésről esik szó, miközben cigányokat szabadítottak fel. Emellett a megemlékezés kifejezés használatát is bírálta, mondván: ehelyett az ünneplést kellett volna használni, hiszen a pozitív dolgokat megünnepelni szokás, megemlékezni a negatív eseményekről szoktak.
Radu Berceanu, a Demokrata-Liberális Párt szenátora emlékeztetett: a cigány megnevezés módosítása az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének határozata alapján történt, amely azonban nem nyugszik tudományos alapokon. Románia ugyanakkor azért ültette gyakorlatba az új megnevezést, hogy megtegye az első lépéseket az európai uniós csatlakozás felé. Ugyanakkor ő is megerősítette: nem lehet romafelszabadításról beszélni, mivel nem a romákat szabadították fel, hanem a cigányokat.
Cigány rabszolgaság: román specialitás Európában
Európában egyedülálló módon a román fejedelemségekben a cigányok nagy része a 19. század közepéig rabszolgasorban élt. Nyugati szerzők elsősorban gazdasági okokra vezetik vissza a cigányok rabszolgasorba vetését. Fraser angol történész szerint a 14. század végén a fejedelemségek közvetítő kereskedelmi jelentősége háttérbe szorult, csökkentek a kolostorok és a bojárok bevételei, s a cigányok értékes mesterségek birtokában (patkolókovács, lakatos, bádogos) jelentős gazdasági szerepre tettek szert. Nomád életmódjuk miatt nem voltak megbízhatóak, ezért munkaerejük biztosítása végett szolgasorba vetették őket, s kijelentették, hogy minden olyan cigány, aki nem tartozik valamilyen úrhoz, az állam tulajdona.
A rabszolga-tulajdonosok érdekeit drept þigan, azaz „cigányok fölötti jogok” védték, melyek teljhatalmat adtak nekik rabszolgáik felett. Viorel Achim román történész szerint a rabszolgaság már létezett a fejedelemségek létrejöttét megelőzően is, mivel az ezredfordulót követő évszázadokban a kelet-európai népek körében szokás volt pogány hadifoglyaikat rabszolgaként tartani. A rabszolgatartás hagyományát a románok közvetlenül a tatárok társadalmi rendszeréből örökölték. Mikor a cigányok a fejedelemségek területére érkeztek, a rabszolgaság ott már működő intézmény volt. A helyi társadalomtól eltérő jövevényekkel úgy bántak, mint a szintén idegen tatárokkal, s miután ez utóbbiak beolvadtak, a cigányok lassan „kisajátították” ezt a társadalmi intézményt.
Ezt jelzi, hogy a 16. századra a cigan szó egyenlő lett a rabszolgával. Az egyre erősödő külső és belső nyomás hatására a moldvai államtanács 1855. december 22-én megszavazta „a rabszolgaság megszüntetéséről, a megváltás szabályozásáról szóló és a felszabadított cigányok adózását előíró törvényt”, melyet Petre Mavrogheni és Mihail Kogãlniceanu dolgozott ki. Ezt követően 1856. február 20-án kihirdették a „Havaselve fejedelemség törvénykönyve az összes cigányok felszabadítására” nevezetű törvényt. A felszabadított rabszolgák volt tulajdonosainak az állam kárpótlást fizetett, ugyanakkor letelepedési kötelezettséget írtak elő a még nomád cigányok számára. Megközelítőleg 250 ezer embert emeltek jogi szempontból az ország(ok) polgárainak sorába.
Forrás: toriblog.Blog.hu. Krónika (Kolozsvár)1990. január 25.
Ion Iliescu jan. 25-i tévébeszédében egyes erdélyi megyékkel kapcsolatban szeparatista törekvésekre utalt: "A napokban számos aggasztó jelenségről értesültünk egyes erdélyi megyékből szeparatista tendenciákkal kapcsolatosan, ami feszültséget és konfliktusokat okoz a román és magyar nemzetiségű állampolgárok között." /Ion Iliescu televíziós beszéde. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./ 1990. január 30.
Gyarmath János készített interjút Iliescu elnökkel, megkérdezve, mire utalt jan. 25-i tévébeszédében, amikor elítélte az Erdélyben tapasztalható szeparatista tendenciát. Tisztában van azzal, felelte Iliescu, hogy "a nemzeti kisebbségeket az elmúlt évtizedekben számos sérelem érte, a megbukott rezsim elnemzetlenítő politikájával hátrányos helyzetbe sodorta a magyarokat, németeket, de minden más nemzetiséget is, számos már meglevő joguktól és szabadságjoguktól fosztotta meg őket, ugyanakkor a román tömegek lelkében elültette a nacionalizmus magvait." Amikor a szeparatista tendenciákra utalt, "lehet, nem a legmegfelelőbb kifejezést használtam", tette hozzá, arra gondolt, hogy mindkét fél részéről türelmetlenség nyilvánul meg. A magyar tannyelvű iskolákra utalt? - kérdezte Gyarmath János. "A Front egyértelműen támogatja azt, hogy a nemzeti kisebbségek saját iskolákkal rendelkezzenek, azokat újjáélesszék." - csak a sietséggel nem ért egyet. /Gyarmath János. Exkluzív interjú Ion Iliescu úrral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30., átvette: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ 1990. május 4.
Ion Iliescu elnök a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában azt állította, hogy "Magyarország különleges jogokat kér az oktatásban az erdélyi magyar kisebbség részére, olyan jogokat, amelyeket Budapest nem ad meg a román vagy már magyarországi román vagy más magyarországi kisebbségeknek." Az Erdéllyel kapcsolatos vitáról elmondta, hogy "ennek a vitának nincs történelmi alapja, mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelőtt", s "történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./ Iliescu Szovjet-Moldáviáról szólva történelmi igazságtalanságnak nevezte, hogy Oroszország 1812-ben kiszakította Besszarábiát Moldova testéből és újabb történelmi igazságtalanságnak bélyegezte az 1940-ben történteket, amikor Sztálin újból elvette ezt a területet Romániától. /MTI/ 1990. május 20.
A parlamenti és elnökválasztás napja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./ A választás eredményeként az államelnök: Ion Iliescu /szavazatok 85,07 %-ával/, a parlamenti választások eredménye a Képviselőházban (szavazatok száma, /%-os arány/): Nemzeti Megmentési Front 9 089 659 /66,31 %/, RMDSZ 991 601 /7,23 %/, Nemzeti Liberális Párt 879 290 /6,41 %/, a Szenátusban: Nemzeti Megmentési Front 9 353 006 /67,02 %/, RMDSZ 1 004 353 /7,20 %/, Nemzeti Liberális Párt 985 094 /7,06 %/. A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum, Nemzeti Liberális Párt 38 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./ A felsorolásban csak az első három párt szerepel. 1990. június 14.
Jún. 14-én még előfordultak kisebb összetűzések Bukarestben. A Zsil-völgyi bányászok csoportjai behatoltak az Egyetem tér övezetébe, átkutatták az egyetemet. Különböző csoportok behatoltak a Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt székházaiba, "a bányászok minden ott talált holmit kirámoltak". Petre Roman miniszterelnök fogadta a bányászok képviselőit. A téren 26 felgyújtott gépkocsit számoltak össze. Az Egyetem téren a bányászok és rendőrök közös alakulatai végezték az igazoltatásokat. Ion Iliescu elnök beszédet mondott nagyvállalatok dolgozói és a bányászok előtt. Iliescu szerint a hatóságok ellen fellépők azonosak a jan. 12-én, jan. 28-án és febr. 18-án zavartkeltőkkel, csakhogy most legionárius módra szervezkedtek. Máj. 20-án a nép demokratikus vezetőséget választott, most ezt akarták erővel megdönteni. Iliescu felszólította a lakosságot, segítsen a tettesek kézre kerítésében. A Romania Libera újság vezetői közölték, hogy egy bányászcsoport megakadályozta, hogy a lap megjelenhessen. Több tüntető és a bányászok követelték a Romania Libera, a Dreptatea, és a 22 című lapok betiltását. A Nemzeti Liberális Párt szerint az erőszakot a rendőrség fellépése váltotta ki. A párt tiltakozott székháza feldúlása miatt. Corneliu Coposu, a Parasztpárt elnöke tiltakozott a párt székházának lerohanása, feldúlása miatt, továbbá amiatt, hogy lakásába bányászok behatoltak, értéktárgyakat vittek el. Hiába fordult a rendőrséghez, nem kapott segítséget. A Nemzeti Parasztpárt közleményben leszögezte: nem vett részt a zavargásokban, s elítél mindenfajta erőszakot, a középületek megrohanását is, tiltakozott székházuk jún. 13-án barbár módon történt megsemmisítése ellen. A Nemzeti Parasztpárt hangsúlyozta: hazugság, hogy székházukban kábítószert és benzines palackokat találtak. A Nemzeti Parasztpárt kérte a kormányt, távolítsa el a székházakba törvénytelenül behatolókat. A jún. 13-án történt összecsapások során a rendőrség 600 főt letartóztatott, az összecsapásokban 29 rendőr megsebesült.. /Bukarest, 1990. június 14. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./ 1990. június 20.
Ion Iliescut jún. 20-án beiktatták elnöki hivatalába, /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./ majd Iliescu kinevezte Petre Romant miniszterelnöknek. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./1990. június 29.
Kincses Előd máj. 26-án Ion Iliescu elnökhöz írt nyílt levelét közölte a lap. A levélre azóta sem kapott választ. A levélben arra kérte Iliescut, hogy vizsgáltassa ki azt a helyzetet, amelybe a Vatra Romaneasca által szított ellenségesség miatt került. Kincses Előd kérte az ügyében nyomozók leváltását és az ügy áthelyezését. Az RMDSZ Maros megyei szervezete, Sütő András elnökön keresztül több mint hat hete hasonló kérést tett, amelyet 60 melléklettel támasztott alá, de kérésüknek nem fogadta el a főügyész. A marosvásárhelyi eseménykért felelős Gambra Gheorge ezredest nem vonták felelősségre. /Kincses Előd: Levél Ion Iliescu elnökhöz. = Magyar Hírlap, jún. 29./1990. július 20.
A magyar képviselők, szenátorok egymás után írják beadványaikat, átirataikat az elemei jogok, mindenekelőtt az anyanyelvi oktatás jogának biztosítása céljából. Legutóbb Király Károly, a szenátus alelnöke kért levelében meghallgatást Ion Iliescu elnöktől. Levelében hangsúlyozta, hogy az anyanyelvi oktatás meghatározó tényező a nemzeti kisebbségek indentitása megőrzése szempontjából. Az új oktatásügyi miniszter, Gheorghe Stefan megértő volt a Domokos Géza elnök vezette RMDSZ-küldöttséggel folytatott megbeszélése során, nem sokkal később azonban a Vatra Romaneasca képviselői Ion Iliescunál tiltakoztak a szakminisztérium "magyar kisebbségre kedvező" határozati miatt. Király Károly levelében leszögezte, hogy a román nacionalisták akciót indítottak a magyar iskolahálózat kiterjesztése ellen, akik az uszító cikkeket közlő román sajtó és egyes megyei tanfelügyelőségek támogatását élvezik. Petre Roman miniszterelnökhöz írt beadványt a magyar nyelvű felsőoktatás ügyében az RMDSZ szenátusi csoportjának több tagja, így például az emigrációból hazatért Szőcs Géza, Demény Lajos volt oktatásügyi miniszterhelyettes és Király Károly szenátusi alelnök, aki annak idején a Ceusescu-rendszerrel szembeszállt. A dokumentum az anyanyelvi oktatás súlyos helyzetéért a kormányt tette felelőssé, amely többszöri ígérete ellenére sem tesz semmit a magyar nyelvű egyetemért. A beadvány felidézte a nagyfokú magyar középiskolai tanárhiányt. 1990. szeptemberében 1132 középiskolás tanárral lesz kevesebb a szükségesnél, az 1995-96-os tanévben már 5352 tanár fog hiányozni. A javulásra a jelenlegi helyzetben nincs remény, mert országos viszonylatban a történelem szakon mindössze három, filozófián öt, jogon tizenkettő, a testnevelési főiskolán pedig hét magyar hallgató tanul. Az utóbbi hónapokban 2500 érettségizett fiatal hagyta el Romániát. /Bogdán Tibor: A levelező nemzetiség. = Magyar Hírlap, júl. 20./1990. szeptember 7.
Ion Iliescu elnök búcsúlátogatáson fogadta Szűcs Pált, Magyarország bukaresti nagykövetét, aki ötéves megbízatása lejártakor távozik az országból. Iliescu kijelentette, hogy lépéseket kell tenni a két ország közötti feszültségek kiküszöbölésére, ezért kész találkozni Göncz Árpád köztársasági elnökkel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./1990. szeptember 17.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete Iliescu elnöknek írt, szept. 17-én kelt nyílt levelében fejezte ki felháborodását amiatt, hogy szept. 11-én a posztliceális egészségügyi és más fokozatú iskolákban közölték a felvételizőkkel, hogy a dolgozatot csak románul lehet megírni. Törvény biztosítja, hogy azon a nyelven lehet felvételizni, amilyen nyelven tanultak előzőleg. Az oktatási miniszter telefonon közölte, hogy megváltoztatta a rendeletet. /Ion Iliescu úrnak, Románia elnökének. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./1990. október 3.
Ion Iliescu elnök beszédet mondott New Yorkban, az ENSZ közgyűlésén. Felsőszintű találkozót - Bush elnökkel vagy Baker külügyminiszterrel - a román fél erőfeszítései ellenére sem sikerült szervezni Iliescu számára. /MTI/1990. november 9.
A bukaresti Ady Endre Líceum szülői bizottsága Ion Iliescu elnökhöz írt levelében adott hangot a rendkívül nehéz, nacionalista támadások miatt megoldatlan helyzetnek. A magyar diákokat elüldözték, megverték, az iskola ablakait beverték, a nacionalisták a tanárokat nem engedték be az iskolába. A rendőrség tétlenül nézte az agresszív, magyarellenes tevékenységet. A szülők Iliescu elnöknek feltették a kérdést: Bukarestben van német, spanyol stb. iskola, egyetlen magyar líceum nem működhet a városban? /A bukaresti Ady Endre Líceum szülői bizottságának levele Ion Iliescu elnökhöz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./1990. november 17.
Szokai Imre külügyminisztériumi helyettes államtitkár nov. 15-e és 17-e között megbeszélést tartott Bukarestben Romulus Neaugu külügyi államtitkárral a két ország kapcsolatairól. Szokai Imrét fogadta Adrian Nastase külügyminiszter és Ion Iliescu elnök is. A Romániai Magyar Szó interjút készített Szokai Imrével. Az újságíró jelezte, hogy a Rompres közölte: a mostani tárgyalásokon a korábban előterjesztett román kezdeményezéseket vizsgálták meg. A román fél azt szeretné, ha a román javaslatokra vonatkozóan végleges megállapodás jöjjön létre. Szokai erre megjegyezte, a román hírügynökségnek nem ez az első híre, amely nem felel meg a valóságnak. Valójában azoknak, a kérdéseknek, melyeket most jegyzőkönyvbe rögzítettek, a 98 százalékát a magyar fél tette az asztalra, kezdve Horn Gyulával, aki elsőként látogatott tavaly a vérzivataros Bukarestbe. Horn Gyula látogatásakor a román fél kifejtette: elvileg egyetért a magyar javaslatokkal, részükről pedig javaslat nem hangzott el. Az akkor előterjesztett javaslatokat a magyar fél továbbfejlesztette. Ez év februárjában sor került egy külügyi szakértői konzultációra főosztályvezetői szinten, amelyen, a magyar fél a korábbi javaslatokat újabbakkal egészítette ki. A román főosztályvezetőnek nem volt felhatalmazása, hogy a felvetésekre reagáljon. A júliusi budapesti államtitkári találkozón a román fél valóban terjesztett elő javaslatokat, de ezekből csak három tekinthető román vonatkozású javaslatnak. Ezeket a javaslatokat Szokai már ismerte, mert ezeket Nicolae Ceusescu terjesztette elő Aradon Grósz Károlynak, a konstancai kikötő és a Duna-Fekete-tenger-csatorna hasznosításáról van bennük szó. Örvendetes, hogy az eredeti magyar javaslatok jelentős részét elfogadta, és most már sajátjának tekinti. Sajnálatos viszont, hogy a meghatározó jelentőségű javaslatokat nem akarja elfogadni. Szokai reménykedett benne, hogy a mostani tárgyaláson jegyzőkönyvben rögzítik, hogy mi a magyar és mi a román fél álláspontja. A dokumentum segítségével az utókor ellenőrizni tudja, ki mit mondott. Tavaly decemberben Horn Gyula fölvetette a kolozsvári magyar konzulátus újramegnyitását. Iliescu elnök akkor ezt válaszolta: "Mi sem természetesebb ennél, hiszen önöknek volt bátorságuk, hogy a mi mostani forradalmunkat támogassák!" A mostani tárgyaláson viszont a román fél időszerűtlennek tartja, hogy a magyar főkonzulátus folytassa munkáját. Szokai Nastase külügyminiszterrel is tárgyalt, aki leszögezte: nem tudják elfogadni, hogy a nemzeti kisebbségeknek kollektív jogai legyenek. Szokai Imre Iliescu elnöknek tolmácsolta Göncz Árpád köztársasági elnök üzenetét: javasolta, hogy december közepén kerüljön sor egy magyar román elnöki találkozóra. Iliescu a javaslatot nem tartotta elfogadhatónak, de nem zárta ki, hogy más alkalommal létrejöjjön a találkozó. /Székely László: Keressük a kulcsot. Exluzív interjú Szokai Imrével, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkárával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./ Az interjú a tárgyalás szünetében történt, olvasható a lapban az interjú után. A tárgyalás eredménytelenül zárult, jegyzőkönyvet nem írtak alá.1991. január 14.
Iliescu elnök Kínába utazott jan. 14-én. Útban Kína felé Pakisztánban tett hivatalos látogatást, ahol a gazdasági együttműködés bővítéséről tárgyalt Gulam Iszak Han államfővel és Mohammad Mian Navay Serif miniszterelnökkel. Iliescu elnök látogatásra hívta meg a pakisztáni államfőt és miniszterelnököt, akik a meghívást elfogadták. Jan. 15-én Ion Iliescu elnök Jang Sang-kun államelnök meghívására Kínába látogatott. Iliescut elkísérte útjára Victor Stanculescu honvédelmi miniszter is. A román elnök a kínai vezetőkkel a gazdasági együttműködés megszilárdításáról tárgyalt. Kína 100 millió jüan értékű kölcsönt nyújt Romániának, főként mezőgazdasági cikkek és könnyűipari gépek vásárlására. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15., MTI/ 1991. január 16.
Ion Iliescu elnök rövid látogatást tett Indiában, a kétoldalú gazdasági kapcsolatokról tanácskozott Csandra Shekhar indiai miniszterelnökkel. /Rompres, Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./1991. január 25.
Temesváron tízezres tömeg tüntetett, Ion Iliescu elnök lemondását követelve. A tüntetést az ellenzéki pártok szervezték. /MTI/1991. január 31.
Ion Iliescu elnök kétnapos látogatásra Olaszországba érkezett. Tárgyalt Gianni De Michelis külügyminiszterrel, Francesco Cossiga köztársasági elnökkel és Giulio Andreotti kormányfővel, megállapodtak a román-olasz együttműködési keretegyezményre vonatkozó tárgyalásokról majd febr. 1-jén fogadta a pápa. Iliescu elnököt a pápai kihallgatásra elkísérte Adrian Nastase külügyminiszter is. Iliescu elnök olasz üzletemberekkel tárgyalt, majd találkozott az olaszországi román emigráció több tagjával. Kisebb román csoport tüntetett a román elnök ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2-3, 5./ 1991. február 11.
Domokos Géza találkozott Iliescu elnökkel. Nem fogadhatjuk el, hogy Ion Iliescu elnök inkorrekt és nem lojális jelzőkkel illette a magyar lakosságot és az RMDSZ-t a népszavazáson tanúsított egység kapcsán, jelentette ki Domokos Géza a tanácskozás után. Szó volt még az oktatásról, a televízió és a rádió magyar nyelvű adásáról, valamint a sajtóról. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./1991. február 27.
Febr. 27-én Anders Björk, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke beszédet mondott a román képviselők együttes ülésén, majd találkozott Ion Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel. Kifejtette, hogy az Európa Tanács nem avatkozik be Románia belügyeibe, egyetlen kivétellel, ezek az emberi jogok, melyek Európában nem képezhetnek belügyet. Anders Björk találkozott a parlamenti csoportok vezetőivel, így Domokos Gézával is, aki elmondta, dokumentumot készítettek a televízió számos intézkedéséről, továbbá az oktatásügy helyzetéről, amely elégedetlenséget keltett a kisebbség körében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./